Vissza az előző oldalra  Vissza az előző oldalra Vissza a Főoldalra

 

A GÉPKOCSIZÓ KALANDJAI

Sokáig csak ültem a számítógépem előtt. Fárasztó zúgása betölti a szobát és elűzi a gondolatokat. A munkahelyen eltöltött órák hangulatára emlékeztet. Minél nagyobb órajel frekvencián pörgetik a mikroprocesszorokat annál inkább gondot jelent a felszabaduló hő semlegesítése. Majd minden nagyobb integrált áramkör hátán apró ventilátor forog, ezek együttes zúgása adja ezt a monoton, álmosító és elkedvetlenítő hangot. Bal kezemnél egy vegyes gyümölcsökből készített konzerv, ebből kanalazok, roppant kéjesen forgatom a számban a gyümölcsdarabokat. Jobbára ananászdarabkák de van benne papaya, guava, kókuszdió zselé is. Pont olyan, mint a mogyorós csokoládé, amely elmésen szerkesztett felirata szerint nyomokban(!) földimogyoró darabkákat tartalmazhat. Mond csak, hülyének nézik ezek az embert? Igen, annak. Mert ha a csokoládéban fogad, nyelved keményet észlel, ne ijedj meg rágcsáló ember, az egyike lesz a nyomokban előforduló mogyoródarabkáknak. Kettőt találtál az egész táblában? Na jó, mert én hármat leltem. Hazugság, minden szemenszedett hazugság. Megdöbbentett, amikor megtudtam, hogy a reklámszakma nagyjai külön kísérleteket folytatnak, amelyben azt vizsgálják, hogyan, milyen módszerekkel lehet tudat alatt belesulykolni az emberekbe bizonyos árucikkek nevét és fő tulajdonságát. Hányszor és milyen alkalmakkor kell bemutatni, nagydobra verni, hogy receptív időszakban rögzüljön és hasson a méreg. Döbbenetes.

A vállalkozó kedvű Gépkocsizó erőt vett magán és kitekintett az ablakon. Három egymástól független tényezőt vetett össze gondolatban. Egy - tegnap takarított, tehát a szobában rend van, kettő - odakint szép idő ígérkezik és a gépkocsi alatt felszáradt a parkírozó betonja, három - égett a vágytól, hogy végre kedvenc tevékenységének éljen, vagyis gépkocsizzon. Négy, ez utó-megállapításként elfogadható, a gépkocsi tetején újabb madárszar foltok virítanak. Ez az állapot hovatovább tarthatatlanná válik, a madarakat ugyanis nem érdekli, sőt a rossz nyelvek szerint a kék szín egyenesen vonzza őket, hogy lepottyintsanak némi meszes anyagot csak úgy röptükben. Nohiszen tesznek is rá a madarak, hogy a száradó guanó felmarja a festéket, nem érdekli az őket, csak szállnak, szállnak, szállnak...

A Gépkocsizó a három fő meg egy póttényezőt összevetve cselekvésre szánja el magát. Először segítőtársakat toboroz. Apa hajlandónak mutatkozik felöltözni és segíteni, feltéve, ha a dolgok úgy történnek, ahogy ő diktálja őket. A Gépkocsizó ezzel nem ért egyet, de most inkább hallgat. Anya morcos és nem hajlandó segíteni. A Gépkocsizó nem sok reményt fűzött hozzá, reméli, hogy az ebéd azért elkészül időre. Apa előbb kávét hörpöl egy apró és fehér csészéből, és máris elkezdi diktálni a tempót. A Gépkocsizó most nem tud odafigyelni, fejében máris megszületnek a munkafázisok, gondolatban kiválasztja a szerszámokat és az anyagokat, közben Apát mozgásra bírja arra számítva, hogy a helyváltoztatás eltereli Apa gondolatait és mérsékeli diktatórikus állásfoglalását ez ügyben. Nem kevesebbről van szó, ugyanis mint a hetekkel korábban felrobbant kipufogódob ambulanciás kezeléséről. A felrobbant kipufogódob többé nem tompítja a motorból kilépő gázak hangját, így a gépkocsi éktelen durrogással közlekedne. De nem közlekedik, mert a Gépkocsizó szerint ez roppant zsenáns és fölöttébb veszélyes volna. A veszélyt azok a leselkedő rendőrök jelentik, akik arra szakosodtak, hogy már messziről megszimatolják ha versenyautó közeledik a csupa kátyú versenypályán, és elégtételt vegyenek maguknak azzal, hogy megbüntetik a zajongó Gépkocsizót. A Gépkocsizó azonban sokat tanult az Élettől, többek között a rendőrnépek határtalan utálatát, ebben talán élenjáró különc ő. Inkább hetekig lopakodott csendben, gumitalpú cipőben a Főtéren.

De most már vége, a magyarok Istenére esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk, tépd bilincseidet ifjú titán s lépj a tettek mezejére. És lőn. Rőtszakáll Apa leballagott a Gépkocsizóval a parkírozóba. Szemügyre vették a gépkocsi állapotát. Nagyon silánynak találták. A tél igencsak belemarta fogát a vasba. Itt is, ott is rozsdafoltok, a küszöblécből tenyérnyi darab válik le alig érintésre s középen ott a felrobbant kipufogódob. A Gépkocsizó előveszi a bekúszó felszerelést. Ez több nylonponyvából áll, Rőtszakáll Apa szerint ezek egymáson elcsúsznak és így a Gépkocsizó kényre-kedvre szánkázhat ki és be a gépkocsi alá (és fölé). Persze az elv a gyakorlatban nem válik be, mert a föld, drága jó beton anyaföld (az a jó édesanyja a hideg és kavicsos földjének) kavics karmaival igencsak megkapaszkodik a nylonponyvákban, s ha azokra a Gépkocsizó szépen végigfekszik egy tapodtat sem mozdulnak el egymáson. Mindegy, ezen nem akad fenn a Gépkocsizó, becsusszan valahogy a közben megemelt gépkocsi hasa alá s dolgozik keményen. Egy fehér, Country Pub feliratú fémlemez kerül foltnak, ezt az Össz Gépkocsi Javító és Ambuláns Karbantartó Vállalkozás (Ögéjak) szakvezetése úgy tervezi meg, hogy e felirat mások számára is olvasható legyen amennyiben veszik a fáradtságot és a gépkocsi hasa alá bemásznak ezt leolvasni. Az Ögéjak elhatározza, hogy a szereléshez drót és később egy fémpánt is szükségeltetik. A Gépkocsizó egymaga elindul megszerezni az anyagokat. Addig Rőtszakáll Apa ott strázsál a gépkocsi mellett, mert a mai rossz világban sosem lehet tudni. Az Ögéjak érdekes módon a tagok különválása esetén erősen csökkent munkaképességgel bír. A Gépkocsizó úgy ítéli meg, hogy a strázsálás nem aktív része a javításnak ezért hanghordozásában és viselkedésében nagyfokú idegfeszültség keletkezik és nyilvánul meg. De túlteszi magát ezen is. Semmi sem rosszabb a kényszerállomásozásnál. Megszerzi az anyagokat. Az Ögéjak nekilát és kivitelez. Country Pub meg drót meg fémszalag, fogó, sarló és kalapács, Gépkocsizó be a gépkocsi alá, dolgozik keményen, Rőtszakáll Apa kintről irányít. A csatornafoltozó cigány elbújhatna szégyenében olyan mesterien befoltozták a lyukat. A végén felkerül rá a Végső Biztosító Gyűrű (Vébégyé). A Vébégyét a Gépkocsizó maga helyezi fel, saját találmánya de hagyja, hogy Rőtszakáll Apa elégedetten nyugtázza: lám ezt is milyen szépen kitalálta. A Gépkocsizó azért folyamodott Vébégyéhez mert a drótszálak igencsak vékonynak tűntek a szemében, bár szépen odarögzítették a foltot a kipufogódobhoz, de nem volt bennük tartás. A Vébégyé egy csapásra elsimította az aggályokat. A Gépkocsizó bejelentette Rőtszakáll Apának, hogy ezzel a folttal őszig is kibírja a gépkocsi. Rőtszakáll Apa nemtetszését fejezte ki ez ügyben. Ő csak egyszer használatosra tervezett és számított, vagyis annyira, amíg a gépkocsit a Gépkocsizó elvezeti az első műhelyig, ahol magasan képzett Rontóbontók veszik kézbe a dolgok piszkosabb végét. Az Ögéjak ezzel befejezettnek nyilvánította a tevékenységet és sürgősen visszavonult a helyszínről.

Ebéd után a Gépkocsizó kitekint az ablakon. Odalent várja a gépkocsija frissen foltozott kipufogódobbal. Öltözés, zöld garbó, darázsmintás pulóver, nadrág és sportcipő, jó vastag kabátka, fejre kerek, téli berett. A Gépkocsizó készen áll a kalandra. Aláereszkedik a liftaknában. Odalent kinyitja az ajtót, beül a kormánykerék mögé, szertartásos csók a kormányra. Gyújt. Semmi. Gyújt. Semmi. Gyújt, gyújt, gyújt... Semmi. Rőtszakáll Apa feje megjelenik fent az ablakban. Lenéz. Gyújt. Semmi. Vár. Gyújt. Semmi. Kiszáll. Motorháztetőt felnyit. Semmi. Gyertyák ki, le, reszel, kapar, be, vissza. Beül. Gyújt. Semmi. Vár. Gyújt. Semmi. Kiszáll. Motorháztetőt felnyit. Semmi. Gyertyák ki, le, reszel, kapar, be, vissza. Beül. Gyújt. Semmi. Vár. Gyújt. Semmi. Csókol (a kormányt). Gyújt. Motor rugdalózik. Gyújt. Motor felköhög. Gyújt. Hármat robban. Semmi. Pillantás órára. Tíz perc el. Gyújt. Indul. Gázol, gázol, gázol, köhög, megáll. Gyújt. Indul. Hagyja menni, szépen visszavesz gázból. Hallgatózik. Szebben is szólhatna. Kipufogódob hallgat, elvégre most Country Pub, kuss legyen akkor. Motor rugdalózik. Több gázt kap. Így is rugdalózik. Még több gázt kap. Hagyja menni. Megy. Hát akkor induljunk. Kis gáz, kézifék le, kuplung fel lassan. Gurul. Lassan. Tér jobbra. Motor köhög. A Gépkocsizó nem bízik a Motorban. Nem megy messze, a Színház parkírozójában nyolcasokat kanyarog. Motor néha köhint, de megy. Összevissza. A Gépkocsizó elégedetlen. Visszakanyarodik a tömbház elé. Motor katasztrófálisan zúg. A Gépkocsizó csak a tömbház körül mer keringeni. A Motor most jobban viselkedik. Nem köhög többé. A Gépkocsizó nekivág. Kikanyarodik jobbra aztán megint jobbra, hirtelen meg balra, borzalmas út, borzalmas út, zötyörög a retyerutya, Motor alattomosan köhint egyet, több gázt kap, még jobban köhög, fulladozik, jaj Istenkém, meg ne álljon, gonosz Motor, gonosz Motor. Most, csak most le ne álljon, utcavég, STOP tábla. Csak egy pillanat kellett a Motornak, gáz nélkül, láb a féken másik a kuplungon (tengelykapcsoló), nincs három lába, nincs még egy szilimán, kicsi, nyeszlett lábacska, hogy az bár egy icipicit nyomta volna a kurva gázt. Megállt. A Motor. Az utcasarkon.

Gyújt. Semmi. Vár. Gyújt. Semmi. Kiszáll. Motorháztetőt felnyit. Semmi. Gyertyák ki, le, reszel, kapar, be, vissza. Beül. Gyújt. Semmi. Vár. Gyújt. Semmi. Kiszáll. Motorháztetőt felnyit. Semmi. Gyertyák ki, le, reszel, kapar, be, vissza. Beül. Gyújt. Semmi. Vár. Gyújt. Semmi. Csókol (a kormányt). Gyújt. Motor rugdalózik. Gyújt. Motor felköhög. Gyújt. Hármat robban. Semmi. Pillantás órára. Tíz perc el. Gyújt. Indul. Gázol, gázol, gázol, köhög, megáll. Gyújt. Indul. Hagyja menni, szépen visszavesz gázból. Hallgatózik. Jó a hangja de a Motor bizonytalankodik. Csak szépen bánni a hálátlan gonosszal. Amíg a Motor a télen lerakódott flegmákat köhögi fel a torkán addig a Gépkocsizó a gépkocsi meleg üregében álmodozik. Egy szép kirándulásról, száguldásról, énekszóról, rádióantennára kötött sárga szalagzászlóról, Madárkáról. Majd fél óráig hagyja a Motort járni, csak úgy magában, nyugodtan, az utcasarkon.

Gázpróba. Motor veszi, visszaáll, gázpróba, Motor veszi, visszaáll. A Gépkocsizó végre biztonságban érzi magát, a Motor többé nem hagyja cserben. Elindul. Lassan. Balra tér, aztán jobbra, összevissza kanyarog, boldogan forgatja a kormánykereket. A gépkocsi vidáman bukdácsol a kátyúk között, a Country Pub néma mint a sír. Néha egy-egy rozsdadarab leválik a gépkocsi aljáról, de a Gépkocsizó nem látja, boldog, hogy gurul, örül, hogy a Motor végül nem hagyta cserben. Végtelen gonddal kormányozza a járgányt. Minden kis forduló, minden jelzés örömök forrása. A Motor késedelem nélkül válaszol, nem köhög, nem rugdal.

Így kanyargott pár órát a Gépkocsizó városa utcáin. Pöfögve és bukdácsolva, gonddal, lassan araszolva. Elmúlt a tél. Az udvarokon a hóvirágok kis hegyes fejükkel átütötték a virágágyásokon olvadozó jégpáncélt és kipillantanak a Napra. A Gépkocsizó örömmel nézi őket. Szépek és boldogok, mert itt a tavasz. Tavaszra nyár, nyárra ősz, őszre tél s így telnek évek, mindez emlék már. A Gépkocsizó, ősz, kopasz és szakállas öregember lett. Némely vonásában Rőtszakáll Apához hasonlít. Leballag a Gépkocsihoz, hogy utoljára indítson még és ha a Motor is úgy akarja, elszáguldjon az örök újjászületés végtelen országútjain.

Vissza az előző oldalra